Csábi Római Katolikus Egyházközség

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAP - ELMÉLKEDÉS 

   Marie Heurtin és Anna Keller. Két asszony, körülbelül ugyanabban az időben élők, egyforma diagnózisban szenvedők – vakság és némaság. Míg Marie úgy született, Anna betegség következtében 1,5-évesen veszítette el látását, hallását. Két asszony, akik nem adták fel és mások segítéségével megtanulták megismerni a világot maguk körül, párbeszédet folytatni a világgal. Anna egyetemet végzett és írónő lett. A testi vakság, amely egybe volt kötve a süketséggel is, nem lehet akadály a nagy dolgok eléréséhez az életben. A lelki vakságsággal bizony  többször is  más a helyzet.  Tanúi lehetünk ennek a mai evangéliumban.

   Ennek a lelki betegségnek több tünetéről is olvashatunk benne:

1. Kishitűség, besúgó árnyalata. Ez a tünet a szomszédokat és ismerősöket jellemzi. Habár ismerték ezt az ember, nem tudtak hinni annak, hogy egészséges, főleg azért, hogy szombaton történt a gyógyulás. ( lásd. Jn 9, 14). Ezért a farizeusokhoz vezetik őt. Ma is találkozhatunk az ilyen vaksággal. Az ember igyekszik valami jót tenni és mások nem akarnak neki hinni, hogy valóban komolyan gondolja és inkább rosszhiszeműen ártanak neki.
2. Félelem. Ez a tünet a szüleire jellemző, akik féltek megvallani az igazságot és inkább háttérbe vonulnak és hagyják, hogy a fiuk vallja be az igazat. Gyakori tünet ez a mai világban is, félelem megvallani Krisztust mások előtt.
3. Büszkeség. Ezt a tünetet a farizeusok jelképezik. Kérdéseket tesznek fel, meghallgatják, de nem fogadnak el választ. Mert a válasz más, mint az övéké. Nem fogadják el a választ, mivel gondolkodás módjuk megváltozását kötelezi. Így inkább tekintélyük súlyát kényszerítik másokra. A farizeusok véleményüket kényszerítik másokra, a meggyógyult véleménye – tudjuk, hogy (Krisztus) bűnös, fogadd el. A lelki vakságban élő ember kényszerít, nyomást gyakorol másokra. Hogyha hiányoznak a bizonyítékok, saját tekintélyére épít. Mert ezt ÉN mondtam… 

   Úgy mint Marie-nél és Annánál közös volt a fogyatékosság, a fent említett személyeknél az evangéliumból közös a bűn. A bűn, a rossz az embert lelki vakságba dönti. Nem lássa a saját nyomorát, megtérésének és bűnbánatának szükségét. Keménnyé válik, hatalmaskodóvá mások felett. Képtelenné válik másokat szolgálni és segíteni nékik.

   Jakub Vladimír Miščo OP atya, egy fiatal ember történetét meséli el az USA-ból. Egyszer ez a fiatal ember egy felelőtlen vezetésnél a jó minőségű, márkás kocsijával karambolozott és megbénult. Lábadozása után újból útra kél a kocsijával, amelyet ismerősei kézi irányításúra csináltak át. Újból szárnyal és felelőtlenül vezeti a kocsit. Egyik pillanatban defektet kap és kis híján majdnem karambolozik. Amikor a kocsi megáll, a fiatal férfi elkezd káromkodni és kiáltani. A kiáltásra egy házból kislány jön ki és kérdezi őt, miért kiált. Ebben a pillanatban a haragját a kislányon vezeti le, elkezd rá kiáltani és a fenébe küldi őt. A kislány észreveszi a kocsin a defektet és egy kis idő múlva visszajön nagyapjával, hogy javítsa néki meg. Az idős férfi előveszi a pótkereket és kicseréli. A meglepődött és kiábrándult fiatal férfi, aki nem tud felállni gondolja, hogy ki akarják őt rabolni, újból kiáltani kezd. Az idős férfi nyugodtan magyarázza néki, hogy csak a kocsi kerekét cseréli le néki. A fiú pénztárcájához nyúl és pénz vesz ki belőle, hogy fizessen néki. Ő, a pótkerék csere után megköszöni néki és a jutalmat nem fogadja el. A fiú csak utána veszi észre, amikor a kislány megfogja nagyapja kezét és vezeti őt haza, hogy az idős férfi vak. Csak ebben a pillanatban, hála ennek a férfinak és az ő hozzáállásának tudatosítja, hogy az ő vaksága, a lelki vaksága, sokkal nagyobb.

   A múlt héten egyik hívem üzenetet küldött azzal a biztatással, hogy szóljak hozzátok a helyi hangszóró által, hogy érezzétek, hogy veletek vagyok, hogy gondolok rátok. Köszönöm néki a biztatást. Hosszan gondolkodtam rajta. Végül ezt a formát választottam, amely által fogok hozzátok szólni – így vasárnaponként. Azért döntöttem így, mert nem akartam a helyi hangszóró által senkit idegesíteni, kényszeríteni valakit arra, hogy hallgassa az evangéliumhoz szóló elmélkedést akkor is, hogyha nem óhajtja. Aki akarja, itt elolvashatja buzdításomat. Mindenkit biztosítani akarok róla, az időseket is, hogy imáimban naponta gondolok mindenkire. Egyúttal folytonosan keresem a módját, hogy ezekben az időkben hogyan tudnám kivenni szolgálatomat a pasztorációban, hogy ne sértsem meg a törvényt és ne veszélyeztessem plébániánk jó hírét. Mert hiszen az utóbbi időben tanúi voltunk annak is, hogy a papok jó akaratukban lehetőséget kerestek evangelizálni és némelyek ezzel visszaéltek. Szentmise a tv-ben, rádióban, vagy streaming által sok van és egyben sok lehetőség adódik arra, hogy a vasárnapot a család körében úgy üljük meg, ahogy ezt egy keresztény ember számára szükséges. Szeretnélek informálni arról is, hogy a templom bejárata minden nap nyitva van és aki szeretne gyónni, vagy találkozni az elő Krisztussal az Eukarisztiában szentáldozás által, minden higiéniai szabály betartásánál a fertőzés ellen, lehetséges ezzel élni. Aki szeretne, hívjon vagy írjon üzenetet. Nagyon hálás leszek, hogyha minden jó tanács, amely tőletek jön, megújítja lelki életünket ezekben a napokban.

   A mai Isten Igéje mindannyiunk számára kihívás. Kihívás keresni a lehetőségeket, hogyan óvjuk és gyógyítsuk magunkat és másokat, ne csupán testi betegségektől, de lelki vakságtól és attól, ami ezt okozza – a bűntől. Engedjük meg lelki orvosunknak – Krisztusnak, hogy gyógyítson minket, az Ő előírt gyógyszerei által – a hit, jószívűség, merészség és alázat által ebben a nagyböjti időben. Kihívás a fény gyermekeivé válni és ez által felelőség teljesen cselekedni, ahogy szent Pál is erre buzdít minket. Kívánom mindannyinknak, hogy a hét, nagyböjt vagy ennek az időnek a végén beírhassuk lelki naptárunkba: Kihívás – elfogadva – megvalósítva. :)