Csábi Római Katolikus Egyházközség

A Besztercebányai Püspökség pásztorlevele

2019. december 25-ére, a mi Urunk Jézus Krisztus születésének ünnepére.

Isten gondolatai mások, mint az emberek gondolatai

      Drága Testvérek, kedves fiúk, kedves lányok,

      sok szeretettel köszöntünk Benneteket a püspöki hivatalból!

      Újra Karácsonyt ünneplünk, Isten megtestesült Fiának, Jézus Krisztusnak születése napját. Hogy ezt őszinte örömmel mondhassuk és ne fáradt unalommal, ahhoz a romlatlan gyermeki lélek nyitottsága és egyszerűsége szükséges.  Csak az, aki a gyermek tiszta szemével néz, képes a karácsony szent éjszakájának mélységes értelmét felfogni és csodálkozó örvendezéssel Jézus jászolához lépni, és a megszületett Istenember előtt leborulni.

      Izajás próféta szerint a tiszta szívből fakadó öröm az arató ember öröméhez hasonlít, amikor egész évi munkája gyümölcsét betakaríthatja. Mi is így örülünk a megszületett kis Jézusnak, hiszen az ádventi időnek virrasztásban és imádságban, önmegtagadásokban és jócselekedetekben töltött ideje meghozta gyümölcsét, mert szívünkben is megszületett a kis Jézus.

      Földünkön minden percben több száz kisgyermek születik.  Bizonyára minden kis emberke születése nagy öröm elsősorban a szülők számára, és nagy ajándék és lehetőség az emberiségnek is, mert ezzel Isten kinyilvánítja, hogy velünk van, szeret bennünket. Azonban Jézus születése a legnagyobb öröm minden ember számára „ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára megjelent,… aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen.” –ahogy írja Szt. Pál apostol Tituszhoz írt levelében.

      Álljunk meg és gondolkodjunk el e nagy igazság fölött: Isten Fiának születése csodálatos és egyben ellentmondásos is. A próféták jövendölései szerint a Messiás érkezése örömet, békét, igazságosságot és üdvösséget hoz a világnak. És mit látunk Betlehemben? Lelki szemeinkkel egy gyönge, szegény, tehetetlen kisgyermeket egy istállóban, és olyan szegényesen, amilyet el sem tudunk képzelni! E képet enyhíti a két fiatal boldog szülő öröme: az édesanya, Mária és a nevelőapa József boldogságtól ragyogó arca. Őket nem szomorítja, hogy nem jutott hely a betlehemi vendégfogadóban, de még egy tisztességes, közönséges lakóházban sem, csak ez az istálló nyújt menedéket a megszületett Isten Fiának.

      Jézus születése idején igazságosság és béke honolt a világban, azért mert az akkor uralkodó császár Augustus Octavius (meghalt Kr.u. 14-ben) megparancsolta, hogy birodalma minden népe őt „Béke Fejedelme”- ként tisztelje és nevezze. Ennek példájára más uralkodók is megkövetelték alattvalóiktól ezt a megszólítást. Ezért azt gondolták az emberek, hogy ez így is van, és ez szerint az uralkodó hadsereget tarthat fenn, törvényeket hozhat, akaratát rákényszerítheti alattvalóira, az ellenszegülőket kivégeztetheti, hogy ez által megőrizze a békét és jólétet teremtsen.

      Ámde Jézus születésével Isten lerombol minden hamis emberi elképzelést és biztonságot. Ahogy Szt. Pál írja az 1. korintusi levélben: „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket,..”  Mivel a világ előtt a szegénység az egyik legnagyobb butaság, a csecsemőnél pedig nincsen tehetetlenebb, Isten ezért választotta ezt a megoldást. Szt. Lukács evangéliumának első fejezetében a Római Birodalom erejével és méltóságteljességével szembeállítja a szegény kisgyermeket, aki egy istenháta mögötti falucskában született egy istállóban…

      Ilyet csak Isten gondolhatott ki, ezzel teljesen fejre állította a mi elképzeléseinket, így csak Isten cselekedhetett, csak ő jöhetett el szegény, tehetetlen kisgyermek személyében, hogy ezzel szembeszálljon a mi abszolút igaznak és biztosnak vett életfelfogásunkkal, mely szerint az ember nagysága az erőben, a gazdagságban, a hatalomban és a rangban van. Szinte elszorul lélegzetünk, elnémulunk és semmilyen ellenérvet nem találunk az Isten elgondolásaival szemben.  A világ a maga- alkotta törvényeivel, szabályzataival nem megy semmire, nem segítenek sem fegyverei, sem bölcselkedései, csakis az Isten- kínálta megoldás. És Ő megoldotta kilátástalan helyzetünket: elküldte közénk Isteni Fiát, hogy tanítson meg bennünket áldozatosan szeretni, azáltal Isten Országát telepíteni szívünkbe. Ő fekszik előttünk itt a jászolban, Ő életünk tanítója és megmentője.

      Kedves Testvéreim, ez keresztény hitünknek és életünknek felfoghatatlan nagysága és értéke.  Az első karácsonykor kezdődött ennek az életnek a megvalósulása.  Csakis hittel tudjuk ezt megérteni és elfogadni. Mivel minden úgy történt, ahogy az isteni bölcsesség eltervezte és mindenhatósága végbevitte, hálás szívvel csatlakozhatunk az angyalok dicsénekéhez: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

      Miután jobban értjük Isten embert-mentő szeretetét, járja át szívünket karácsony öröme.  Köszönjük meg, hogy keresztények vagyunk, örüljünk annak, hogy Isten a történelem ura, a világ nagyjai, fejedelmei, befolyásos és félelmetes urai végül is senkik Isten mellett, a magukat bölcsnek, mindent tudóknak vallók megszégyenülnek Isten bölcsessége és tudása mellett. Ezért nem született Isten Fia a római császár palotájában a világ akkori urának gyermekeként, azonban Isten szeretete Jézus születésének pillanatától mégis elárasztotta a világot…

Isten ezáltal reményt ad a szegényeknek, a gyöngéknek és elhagyatottaknak. De ez nem jelenti azt. Hogy Isten itt a földön elrendez mindent, vagyis nem ülhetünkbabérjainkon semmittevőn. Istenbe vettet reményünk nem pótolhatja azt, amit nekünk, magunknak kell megtennünk. Nekünk kell igazságosaknak lennünk felebarátainkkal szemben, a diáknak kell tanulnia az iskolában, a munkásembernek kell becsületesen dolgoznia munkahelyén, férjnek-feleségnek hűségesen betöltenie hivatását: egyszóval nekünk kell megvallanunk hitünket keresztényi életünkkel. A remény az a biztonság, mit Isten ad, és feltétele földi boldogulásunknak.

Drága Testvéreim, hagyjuk, hogy a karácsony titokzatos üzenete átjárja lelkünket, hagyjuk, hogy keresztény hitünk alakítsa gondolatainkat és cselekedeteinket, Ez a remény világítson mindennapjainkban, mint ahogy a betlehemi csillag világított és tündökölt a palesztinai égbolton éjszakánként.

A Püspöki Hivatalból kívánunk minden kedves Testvérünknek kegyelemteljes, békés és örömteli karácsonyi ünnepeket és küldjük Reátok áldásunkat

az Atya, a  Fiú  +  és a Szentlélek nevében. Ámen.

                                                                                                                   + Mons. Marián Chovanec

                                                                                                                      besztercebányai püspök