Csábi Római Katolikus Egyházközség

A Besztercebányai Egyházmegye pásztorlevele

Stefan Moyses püspök halálának 150.évfordulója alkalmából

Mons. Stefan Moyzes  a lelkipásztor,

született 1797 okt. 24-én, Veszelén,

meghalt 1869 júl. 5-én, Garamszentkereszten.

Drága Testvérek, sok szeretettel köszöntelek Benneteket!

Katolikus Egyházunk sok egyéb civil szervezettel együtt ebben az évben emlékezik meg Mons. Stefan Moyses volt besztercebányai püspök, a 18. század jeles személyisége halálának 150. évfordulójáról. Stefan Moyses 1797. október 24-én született egy Pőstyén melletti kis falucskában, Veszelén (régi magyar nevén, Vígváron), szegény földműves család zsúpfedeles házacskájában. Édesapja korán elhunyt, amikor a kis István mindössze 9 hónapos volt, aztán mindössze 7 év telt el, az édesanya is meghalt. Az árván maradt kisfiút és nővérét egy gyermektelen házaspár – Jelenčik András és felesége Judit – fogadta örökbe, akik anyagilag jómódban éltek, és emberségben és lelkiekben is gazdagok voltak. A két kis árvát, mint saját gyermekeiket, úgy szerették. Judit asszony érdeme, hogy a két kisgyermek kezdettől fogva vallásos nevelésben részesült, és ő ültette el a két gyermek szívébe a tiszta nemzeti öntudatot, a szlovák nép iránti szeretetet is. A kis István, mint diák hamar kitűnt a falusi népi iskolában ügyességével és szorgalmával. Ezt látván a nevelőszülők, Istvánt gimnáziumba küldték Nagyszombatba, ahol sikeresen leérettségizett. Ekkor határozta el, hogy pap lesz. Szemináriumi éveit a nagyszombati papi szemináriumban kezdte, később Pesten folytatja tanulmányait, majd Esztergomban fejezi be, ahol Rudnay Sándor hercegprímás érsek 1821-ben pappá szenteli. Több helyen káplánkodik, de pasztorációs munkája mellett tovább tanul: a teológia nyelvei – a latin és a görög – mellett megtanul németül, magyarul és franciául is. 1828-ban egyetemi rangot szerez, a „Szabad Művészetek és a Filozófia Doktora” címet . Az Osztrák Császársághoz,  később az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Horvátországba, Zágrábba  kerül, ahová 1829-ben királyi rendelettel mint a Zágrábi Egyetem professzora  nyer kinevezést. Itt ismerkedik meg a horvát hazafiak önállóságra vágyó nemzeti törekvéseivel, az ún. „maticás”mozgalommal (amely később alapja és példája lesz a Matica slovenská megalakulásának), valamint a szláv együvé tartozás gondolatával is. Mivel közreműködésével jelenik meg több helyi napilap és folyóirat, a horvátok őt tartják a horvát újságírás atyjának. Stefan Moyses professzor a 40-es években a zágrábi püspökség káptalanjának kanonoka lesz, ahol 1847-ben kanonok társai a magyar országgyűlés képviselőjévé választották. Ebben a szerepében azon fáradozik, hogy az Osztrák császárság minden iskolájában a gyerekek anyanyelvükön tanulhassanak. Később Stefan Moyses professzor tagja lett a Bánáti (v. Bánsági) Tanácsnak, az alakulófélben lévő ún. első horvát kormánynak. 1850-ben megüresedik a besztercebányai püspöki szék. I. Ferenc József császár őt nevezte ki besztercebányai püspöknek, amely kinevezést a pápa, IX. Piusz jóváhagyott. Stefan Moyses tudta, hogy mennyire igényes és felelősség teljes a püspöki szolgálat, ezért egy hónapig gondolkodott azon, elfogadja-e vagy sem e kinevezést. Végül is igent mondott és 1851. május 25-én az esztergomi hercegpímás érsek Sztitovszky János püspökké szentelte őt és az új püspök Mons. Stefan Moyses ,még az  nap hivatalosan átvette a besztercebányai püspökség vezetését. A magyar szabadságharc leverése utáni időkre a szétziláltság, a félelem, a megtorlások voltak jellemzők. A hívek és a papok lelki élete alacsony szinten volt. Azonban az új püspök, Mons.Stefan Moyses kiváló szervező és vezető képességgel megáldott ember volt.  A lelkiélet fellendítésén kívül teljes erővel munkálkodott egyházmegyéje híveinek nemzeti és kulturális élete megújulásáért, megmaradásáért. Ugyanilyen elszántsággal dolgozott a cirill-metódi hagyomány megőrzésén azáltal, hogy a vallásos hitéletet összekapcsolta a kulturális élettel és művelődéssel. 1852-ben újra indította a „Cirill és Metód” katolikus vallási folyóirat kiadását. A folyóirat kiadásának újraindítása hatalmas pénzösszeget emésztett fel: 3 ezer arany értékét ezüstben. A tesszalonikai testvérek – Szt.Cirill és Szt.Metód - iránt mélységes tisztelettel volt, ezért több püspöktársának támogatásával arra kérte a Szentszéket, hogy engedélyezze a szent hithirdetők ünnepét Közép –Európában július 5-én ünnepelni. A Szentszék eleget tett kérésének és 1864 óta Lengyelországban és a Monarchia tagállamaiban a szláv hittérítők, Szt.Cirill és Metód ünnepe július 5-én van. Stefan Moyses püspök további érdeme, hogy 1862-től Besztercebányán elindította a szlovák nyelven való középiskolai oktatást. Ebben segítőtársa volt Karol Kuzmány evangélikus szuperintendens lelkipásztor, és ezzel mintegy testvéri kezet nyújtott a két vallás képviselője egymásnak, áthidalva sok éves ellenségeskedést. Kétségtelen, hogy hosszú éveken át tartó együttműködésük eredményezte a nemzeti nyelven való oktatás megszületését és elterjedését és ennek gyümölcse a Túrócszentmártonban 1863-ban megalapított Matica slovenská nevű szervezet is, amely példája lett a Szlovákiában élő keresztények ekumenikus egymás mellett élésének. Az ami a két szláv hithirdetőt, Szt.Cirillt és Metódot ékesítette – az Isten és ember iránti szeretet – volt Stefan Moyses püspöknek is a legfőbb ékessége élete végéig. Öröm töltse el szívünket, hogy Stefan Moyses széles körben elismert, mint művelt egyéniség, népnevelő, tanár és nemzetébresztő, azonban számunkra ő elsősorban lelkiatya, püspök. Svetozár Hurban-Vajansky, ismert szlovák író és politikus, miután a kereszteltek anyakönyvében Stefan Moyses nevét fonetikusan, „Mózes”-ként látta leírva, ebből kiindulva Stefan Moysest mint a szlovák nemzet „mózesét”, vezetőjét méltatja és állítja elénk. Ez a megfontolás vezetett bennünket is, amikor az évforduló kapcsán szerettük volna felidézni és példaként magunk elé állítani Mons.Stefan Moysest. Említettük, hogy 1851 július 23-án Stefan Moysest beiktatták hivatalába, a besztercebányai püspöki székbe. Ez alkalomból kiadta első pásztorlevelét, melynek központi gondolata Jézus e szavai: „Keressétek először Isten Országát”.  Ezt írja: „Ne arra legyen gondotok, és azt mondjátok: Mit fogunk enni? Mit fogunk inni? Mibe fogunk öltözni? Ezen a pogányok járatják eszüket! Mennyei Atyátok tudja, hogy mind ezekre szükségetek van. Tehát ti keressétek először az Isten Országát és annak igazságát és mindezeket mind megkapjátok!”  Drága Testvéreim, ezek a szavak ma is időszerűek. Stefan Moyses püspök a hangsúlyt éppen ezért az „először Isten Országát ” kifejezésre helyezte.  Írja: „Távol legyen tőlünk, hogy Jézus szavaiból azt olvasnánk ki, hogy hanyagoljuk el kötelességeinket, munkánkat. Dolgozni kötelességünk, nem csak azért, mert a munka fejleszti mind testi, mind lelki képességeinket, hanem azért is,  mert Isten parancsolta meg hogy dolgozzunk, amint a Teremtés Könyvében írva van: Arcod verejtékével fogod enni kenyered! Ugyanezt mondja más szavakkal Szt.Pál apostol is: Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék! Jézusnak fent   idézett szavai azt hangsúlyozzák, hogy először Isten Országa, azután a földi szükségletek”.  Drága Testvéreim, fogadjuk meg Stefan Moyses püspök bölcs szavait és tanítását és alkalmazzuk mindennapi életünkben. Imádkozzunk minden nap, és ha lehet esténként együtt, családunk tagjaival. Ugyanis az ima köt össze bennünket leginkább Istenünkkel, és a közös ima még szorosabbra fűz bennünket szeretteinkkel. Ezért mondta bölcsen a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy semmi se legyen számunkra fontosabb ebben az életben, mint az örökkévalóság elérése. Legyen minden vágyunk örökre együtt lenni Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenünkkel és üdvözült szeretteinkkel, és bizonyára ezért imádkozik az égben drága emlékű püspökünk, Stefan Moyses is! Hogy valóban a Mindenható Isten legyen életünkben az első helyen, ezért imádkozom én is és adom ehhez áldásomat az Atya, + a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

                                                                                                                Mons. Marián  Chovanec

                                                                                                                besztercebányai püspök