Csábi Római Katolikus Egyházközség

Húsvét – a remény forrása

(A besztercebányai püspökség pásztorlevele 2018. Húsvétjára)

Drága Testvéreim, sok szeretettel köszöntelek Titeket, Húsvétot ünnepelünk, Jézus feltámadásának diadalát. Ez a legnagyobb keresztény ünnepünk, úgy is mondhatnánk, hogy az ünnepek ünnepe. Az Úr Jézus, akit Nagypénteken halálra ítéltek, megostoroztak, tövissel koronáztak és keresztre feszítettek, szívét lándzsával átdöfték és végül eltemettek, ez a Jézus harmadnapra feltámadt a halálból és élő testében előjött a sírból – amint a mai ünnepi evangéliumban is olvastunk -, és ezzel megváltotta a világot, megszabadította az emberiséget az örök haláltól. Ez az esemény az alapja a mi húsvéti hitünknek és ebből forrásozik a mi keresztényi reményünk is. (XVI. Benedek pápa Spesalvi – Reményre (vagyunk) megváltottak enciklikájának 2. fejezetéből)

Felvetődhet a kérdés: ha Jézus valóban megváltott bennünket, akkor miért oly nehéz és bonyolult a mi életünk? – A keresztény életébe is belopódzhatnak kételyek, bizonytalanságok, a mi életünk is sokszor tűnhet céltalannak, nem látunk mindig jó megoldást, kiutat egyes helyzetekből, vagy elveszettnek, legyőzöttnek érezzük magunkat, a sok jogtalanság és hazugág diadala láttán, bizony sokszor keserűség és kiábrándultság vesz rajtunk is erőt. Van, akit ez lehangol, és passzív közömbösségbe visz, mások meg dupla erővel vetik bele magukat az élet-kínálta lehetőségekbe: vagyonszerzésbe, élvezethajhászásba, földi sikerek tűznek maguk elé örök célul, esetleg idegen filozófiákba keresnek választ és vigaszt. Valóban jogos a fenti kérdés. Mi, keresztények, Jézus feltámadásának fényében megkaptuk a választ ezekre a kérdésekre. Természetesen ne a ma, a holnap, vagy a közeljövő mindennapos eseményeire, történéseire gondoljunk, hanem az ősi igazság: a Respicefinem et non peccavis – Figyeld a végét és nem követsz el bűnt üzenetére. Ugyanis a mi jövőnk biztos célba jutás, hazaérkezés Istenhez, ezért a mi jelen életünk is elviselhetővé válik. A kereszténység nem csak valamiféle üzenet az emberiségnek Jézusról, az Ő evangéliumáról, hanem embert formáló erővel is bír: mert akinek reménye van, az másként él, ő egy új élet birtokosa. (A fent idézett pápai enciklikából, 2. fejezet)

Ha Jézus nem támadt volna fel, az életünk egy sötét, kilátástalan, a jövőtől való rettegéssel teli élet lenne. A Húsvét története viszont biztonságot adó valóság: az élő Jézus velünk van mindennapjainkban. Mivel Jézusban egy jövendő, tökéletes világ és létezés vette kezdetét, ez reménnyel töltsön el bennünket. Jézus jelenléte eligazítást ad nekünk a sötétségben, hisszük, hogy fénye erősebb és eloszlatja a legnagyobb sötétséget is, ezért reményünk jogosult és biztonságot adó mind a jelenben, mind a jövőben.

Szent Ágoston püspök és egyháztanító írta: „Ha túlságosan fáraszt a munka, gondolj a jutalomra”, ha tehát bennünket is túlságosan elfárasztanának a jelen gondjai és nehézségei, gondoljuk az örökkévaló jutalomra. Segítsenek egyes élet-helyzetekben a következő alapigazságok is: - az a tudat, hogy Jézus feltámadásával legyőzte a mi bűneinket és halálunkat, - az a tudat, hogy Isten hűséges ígéreteihez és soha nem csap be bennünket, - az a tudat, hogy életünk a próbatételek és a helytállások ideje, melyekben Jézus segítségével sikeresen helytállunk, - végezetül az a tudat, hogy az igazi szeretet mindenekfölött győzedelmeskedik.

A húsvéti reményből élő keresztény Isten akaratának megismeréséhez a hit és remény útján érkezett el. A mindenféle természeti csapások, betegségek és katasztrófák, a népek közötti háborúk és összecsapások mögött is ott rejtőzik Isten megengedő akarata. Tehát hisszük, hogy a történelem ura az Isten, és reméljük, hogyha akaratára figyelünk, minden a javunkra válik. Javára a világnak, az emberiségnek és minden egyes embernek. Ennek feltétele tehát az Istenre való figyelés és a feltámadt Jézus befogadása életünkbe. Így dicsőül meg bennünk és egyben minket is megdicsőít az által, hogy jobbá, emberibbé és szenté tesz minket.

Drága Testvéreim, amint látjátok, szükséges, hogy minden egyes ember személyesen részesedjen Jézus jelenlétének örömében. Higgyétek el, Istennek szüksége van rátok! Rátok, a gyöngékre, az esendőkre, az ezerszer eleső, de ezerszer felkelő gyermekeire. Isten soha nem mondja rólatok, hogy reménytelen eset vagytok. De azt, hogy szeret titeket, igen. Ez viszont arra ösztönözzön, hogy szentek akarjatok lenni, még akkor is, ha esetleg valamilyen betegséget, közeli, szeretett személy halálát, vagy szinte elviselhetetlen szegénységet, megalázottságot is küld életetekbe. „Az Isten szeretőknek minden a javukra válik”– Róm 8,28 - szentírási igazság szerint, mert észreveszi ezekben is Isten lélekmentő, lélekszentelő szeretetét.

Mark Twain angol író azt mondta: „A bátorság a félelem fölötti győzelmet, nem pedig a félelem nélküli életet jelenti.” A félelem velejárója életünknek, azonban azt húsvéti győzelemből fakadó reményünkkel legyőzzük. A pesszimista ember nem hisz a jövőben, a remény nem élteti őt, pedig minden e reménytől függ. Mert amilyen az ember reménye, olyan a jövője, sőt jelene és életvitele is.

A hívő ember viszont tudatosítja, hogy kitartó munkával alakíthatja magát: gyengeségeiből felkel, megerősödik, félelmei megszűnnek és reménnyel és bizakodással megy előre. A lelki és kegyelmi eszközök rendszeres felhasználásával megtanulja az önuralmat és legyőzi gyengeségeit. Kipróbált és bevált kegyelmi és lelki eszközök a hit elmélyítésére és a félelmek leküzdésére a következők:

Az Istenhez való közeledésem és kapcsolatom - legyen bizalmas, hűséges és kitartó. Szentségi életem - minél gyakoribb szentáldozásaimmal simuljak Jézushoz, a Legjobb Baráthoz, és tudatosítsam, hogy szentgyónásaim mindig visszaadják lelkem tisztaságát és szabadságát. Magán imáimban- megvallom bizalmamat Isten iránt és megélem hitemet magányomban is. Végezetül a templomot-, mint megszentelődésem helyét szeressem, rendszeresen felkeressem és testvéreim közösségében is erősödjem.

Van, aki megkérdezi: mindezek hogyan teszik jobbá környezetünket, falvainkat, családjainkat, melyekben élünk? Erre az Egyház a vatikáni zsinat szavaival válaszol: „Minden emberi tevékenységet Krisztus keresztjével és feltámadásával kell megtisztítani és tökéletessé tenni” (Gaudium et spes – Egyház a mai világban c. konstitúció, 37. pontja) Mert Isten kegyelme megszentel minket, ezáltal alkalmasabb eszközei leszünk Isten világot megszentelő akaratának. Ezáltal egyrészt az emberek gondolkodására hatunk, másrészt mindig a jó megtételére ösztönöz minket is, másokat is. Fontos, hogy „Isten optimistái” legyünk, vagyis derűlátóak és higgyünk a jó győzelmében akkor is, ha ez a folyamat lassú, alig észrevehető. Szent II. János Pál pápa mondta egyszer: „A remény fénye erősebb a szívünkben meglapuló sötétségnél”. Ezért jó, ha Istenhez hűek maradunk, megőrizzük szívünkben Istenjóságát és szeretetét, a feltámadt Jézus pedig a mi reménységünk forrása. Ragaszkodjunk ehhez az igazsághoz!

Drága testvéreim, húsvéti jókívánságként azt kívánom és imáimban kérem, hogy a feltámadt Krisztus győzelmének húsvéti fénye töltse el szíveteket, lelketeket, járja át egész életeteket!

Ehhez adom főpásztori áldásomat: az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. Amen

Mons. Marián Chovanec, besztercebányai püspök