Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a sírkerteket. Emlékezünk…
Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük - ez a visszatekintés és a jövő parancsa.
Szentjeink elsősorban elveszített szüleink, nagyszüleink, gyermekeink, barátaink és szeretett ismerőseink. Éljünk akár itthon vagy külföldön, fiatalon vagy idősen, hazalátogatván temetőinkben nyugvó szeretteinkhez, mindig méltóképpen ünnepelve és/de főleg tisztelve őket, az ő nagyságukat legalább egy csokor vagy egy szál virággal - akár nyíltan, akár titokban látogatván sírjukat - adózzunk nagyságuk előtt. Ezért is imádkozunk értük. Különös egyvelege ez annak, hogy egyben kérjük őket, segítsenek jobbá lennünk, vagy az emberi kapcsolatok negatívan vett mélységeit, az ellenségekké lett barátokat újból tiszta hitű, igaz, őszinte barátokká, barátságokká kovácsolni, családi perpatvarokat, mindennapi életből vett negatívumokat jobbá tenni, megbékélni, kibékülni. Talán ez mindennek az alapja, ez a világnak rendje, a jóra való törekvés, a segítés, a megértés. Ez csak egy csepp a tengerben, de egy sziget is, a béke és boldogság, kibékülés szigete.
Plébániánk a Besztercebányai Egyházmegye részét képezi, azon belül pedig a Nagykürtösi esperesi kerület alá tartozik.
